A mítoszok szerint Dionüszosz szívéből nőtt ki az első szőlőtőke, Bakkhosz pedig ügyes borkereskedőből vált a bor istenévé. Az ótestamentumban Noé neve összeforrott a borral, Mózes felderítői pedig hatalmas szőlőfürtöt hoztak az Ígéret Földjéről.

Az Ószövetségben 212 alkalommal esik szó a borról. Általában a szőlő az a növény, amelyről a Biblia a legtöbbször említést tesz.

Az ország területén az első szőlőre, borra utaló régészeti leletek a Kr. e. I. századhoz, a keltákhoz vezetnek. A Római Birodalom terjeszkedése a Kárpát-medencét is elérte. A rómaiak a Balaton-felvidéken és a Szerémségben különösen kedvező feltételeket találtak szőlőkultúrájuk további fejlesztéséhez A sikereket bizonyítja, hogy a határtartomány Pannónia, a mai Dunántúl bora az itáliai borok versenytársává vált. Ezért Domitianus császár Kr. u. 92-ben megtiltotta a bortermelést, elrendelte a szőlők kiirtását.