Üdvözlöm az oldalon!

Galériámban megtekintheti egyedi, exkluzív műveimet, melyek többféle technikákkal, valamint a különböző fajtájú vörösborokkal és a festészet gyönyörű fúziójából születnek.
Ismerje meg, hogyan kelnek életre a színek!
Kellemes nézelődést kívánok,
szeretettel:
T.Lukács Ágnes
Festőművész-grafikus, borfestő

NAVA műfaj: talkshow Egyéb műfaj: szórakoztató műsor Főcím: Ridikül Műsorújság szerinti cím: Ridikül - Borművészet Műsorújság adatai:A Ridikül őszi szezonjában átlépjük az 1800. epizódot, a műsor továbbra is érdekes, értékes emberek után kutat, keresi az értéket teremtő témákat, amellyel hűséges és újonnan csatlakozó nézőinket nagy szeretettel várja a képernyők elé. Dióssy Klári beszélgető műsorában a művészet, a kultúra, az egészségügy, az üzleti élet, a sport világából és még megannyi szférából érkeznek ismert és elismert vendégek. A műsor célja, hogy bemutasson olyan élettörténeteket, életpályákat, kutatási eredményeket, innovációkat, azaz olyan témákat, amelyek érdekesek lehetnek a nőknek és természetesen a férfiaknak is egyaránt. Várjuk Önöket minden hétköznap délután a Duna csatornán! Technikai leírás: A műsorszolgáltatói információk forrása a teletext, a teljes leirat forrása a teletext. Műsorszolgáltatói ismertető: - Tudták önök, hogy lehet borral is festeni, aztán nem tudom, hogy ismernek-e bordalokat? Sőt, voltak már olyan borkóstolón, amit egybekötöttek irodalmi vagy képzőművészeti eseménnyel, esetleg esttel? Merthogy itt ma nálunk mindez találkozik a Ridikülben. Akik itt lesznek velünk, T. Lukács Ágnes festőművész, grafikus, borfestő, Borsos Kitty sommelier, Demők Nóra kommunikációs szakember, borszakíró és Kiss László tanár, népzenész, érdemes lesz velünk tartani. Teljes leirat: - Köszöntöm önöket szeretettel ma is! Tudták önök, hogy lehet borral is festeni, aztán nem tudom, hogy ismernek-e bordalokat? Sőt, voltak már olyan borkóstolón, amit egybekötöttek irodalmi vagy képzőművészeti eseménnyel, esetleg esttel? Merthogy itt ma nálunk mindez találkozik a Ridikülben. Akik itt lesznek velünk, T. Lukács Ágnes festőművész, grafikus, borfestő, Borsos Kitty sommelier, Demők Nóra kommunikációs szakember, borszakíró és Kiss László tanár, népzenész, érdemes lesz velünk tartani. (zene) Szép délutánt kívánok mindenkinek! Jó napot kívánok! Ha ősz, akkor szüret és az egyenlő a borokkal, a borkészítéssel. Próbáljunk ez utóbbira egy kicsit úgy gondolni, hogy nemcsak egy kellemes ital, hanem a kultúránk szerves része is. És meglátják mindjárt az első beszélgetés kapcsán, hogy konkrétan egy kiállítás közepébe csöppenünk. (narrátor) - T. Lukács Ágnes festőművész, grafikus, borfestő. A borral való festésben az a különleges, hogy mint ahogy a bor is beérik idővel, a festmények is idővel változtatják a színüket. Ám Ágnes megnyugtat mindenkit, attól azért nem kell tartani, hogy az alkotás egyszer csak eltűnik. - Ági, köszöntünk szeretettel, és most egy picit viccesen azt mondanám, hogy én csak teával tudlak megkínálni, hogy azt megkóstold, mert hogy igazából lehet, hogy néha azt a bort meg is kóstolod, de hát neked akkor ez mindenképpen egy munkaeszköz, amivel dolgozol. Menjünk egy kicsit a bor elé, mert hogy gondolom, hogy maga a művészethez való kapcsolódás, akár vissza kell menjünk gyerekkorig, az még korántsem erről szólt, hanem inkább az ember keresi önmagát, mindenféle technikákat kipróbál, hogy aztán meglelje a saját útját, szóval nálad ez hogy indult? - Így van, hát én is már kiskoromban megmutatkozott a tehetségem, meg a művészet iránti fogékonyságom. Igazából általános iskolában volt szerencsém egy festőművész tanárnő kezei alá kerülni, és onnan indult el ez az érdeklődésem, ami egészen végig a napjainkig kísér. Tehát mondhatnám azt, hogy most már lassan 45 éve szoros kapcsolatban vagyok a művészettel, és lassan 30 éve kiállítóművészként, tehát mondhatnám azt, hogy az általános iskolai Szalkári Rózsa festőművész tanárnő indított el a pályán, és valóban többféle művészeti ágat is kipróbáltam. És kerámiával kezdtem, bármennyire furcsa, hogy nem festéssel, hanem kerámiáztam. - És a festésen belül, mert majd itt mindjárt most már ott mögötted is látunk, ugye a kis konyhánkban is képeket, aztán majd megyünk a nappaliba, még többet. Itt is van előttem, szóval lesz mit mutatni. Ezek már borral készültek. Ugye pont a különlegességeket elhoztad hozzánk. De kerested az utad, míg idáig jutottál? Ugye azt szokták mondani, hogy a festő kipróbálja az olajat, az akvarellt, lehet, hogy grafikákat is készít elő, de annyira széles az a paletta, amin lehet alkotni. - Így van, és szerintem ez jó is, hogyha egy művész többféle művészeti ágat kipróbál, ráérez arra, hogy mi az, ami az ő egyénisége, mi az, ami őt jól tükrözi, mi az, amiben ki tudja fejezni önmagát. Én is valóban ezeket a klasszikus pályát, tehát a klasszikus művészeti technikákat kipróbáltam, végigcsináltam, az elején grafikáztam, az első időben ugye művésztanárom erőltette az olajfestést, ugye a neves klasszikus technikákat. Mert hogyha azt a klasszikus iskolát nézi az ember, akkor ezt azért úgy illik beiktatni? - Így van, így van, én úgy gondolom, hogy ezt azért a legtöbb művésznek végig kell, hogy járja, hiszen egy-egy alkotásnál is, amikor eldönti azt, hogy mit szeretne megfesteni, mi az, ami benne van, mi az, amit szeretne megmutatni a közönségnek, nem mindegy szerintem, hogy milyen technikával készíti el. És én is grafikáztam, linómetszetet, a grafikának minden ágát kipróbáltam, de hát ugye ezt az iskolákban is tanítják, és aztán utána, amikor már kialakult egy saját stílusa az embernek, akkor nagyon sokszor például ötvözöm is ezeket a technikákat. Tehát például a jelenlegi borfestményeknél is van olyan, ahol több technikát is alkalmazok egy képen belül. - De az biztos, hogy víz helyett a bor. Ugye? Tehát ez az, ami a stabil? - Ez az alap, hogy nem vízbe mártom az ecsetet, hanem a borba, és utána esetleg még valamilyen festékben. - Hát megmondom neked nagyon őszintén, hogy mielőtt készültem erre a beszélgetésre, én erről nem hallottam, és rólad hallottam, de fogalmam nem volt, hogy amiket látok képeket, ezeket kössem össze a borral. Szóval hogy alakult? Kellett ehhez egy kis malőr? - Igen. - Egy kis baleset? Mert hogy nem biztos, hogy ezt így tanulja az ember, hogy ez létezik és van, vagy egyáltalán, hogy a világban így alkotnak. - Amúgy később már utánanéztem, hogy a középkor óta használják a bort, mint festéket. Van ennek múltja, igen, tintával keverték, tehát igazából itt a középkori kódexírás, meg egyebek kapcsán van ennek története, viszont már, amikor jó pár kiállítás a hátam mögött volt ezzel a boros technikával, akkor kezdtem el utánanézni, mert nagyon sokan mondták, hogy hát még nem hallottak ilyenről, hogy van-e más esetleg a világszinten, aki ezt a technikát űzi. Két kezemen meg tudom számolni, hogy világszinten hány művész alkot borral, vagy kifejezetten boros. - De akkor viszont ez egy belső kísérletezés volt részedről. Na de hogyan kezdődött ez? - Igen, ez úgy kezdődött, hogy a kertben alkottam, amikor épp egy rendelésen dolgoztam, egy portrét készítettem rendelésre, és az asztalról, a férjem borozgatott, és rácsöppent a készülő képre egy kis borfolt. - Na, olyankor kezd szentségelni az ember. - Kezdhettem elölről a képet, azt úgy félretettem, és viccesen megjegyezte a férjem, hogy de hát miért nem festesz borral? És akkor ott a pont, elkezdtem próbálgatni. Igazából a technika az hasonlít az akvarellfestéshez. De azért itt más a száradás, meg nagyon sok más momentum van, a papír minősége, igen, itt a kémia is számít. - Na, hát akkor menjünk sorba, mert először nem értettem, hogy ez itt miért van, de ennek funkciója van itt az asztalon, ugye? - Így van. - Merthogy tulajdonképpen ez azt ábrázolja, amit én értelmezek rajta, hogy a különböző rétegek, ahogy egymásra kerülnek, ugye? Hogy itt még csak egyszer húztad. - Így van. - És akkor ezek igazából, tehát meg kell várni, hogy száradjon? - Igen, igen. Mert hogy ez egy lassú, nagyon lassú folyamat, és az sem mindegy, hogy milyen médiára készül, tehát milyen papírra. Általában ugye művész akvarellpapírt használok, és minden... - Ez is az? Ezt hívják úgy? Ha én most itt megtapogatom? - Így van, ez egy 300 grammos merített akvarell papír. Minden papírnak, ezek ugye kézi merítéssel készül a legtöbb ilyen prémium minőségű papír, van egy bizonyos savtartalma, és ugye a bornak is van savtartalma. - És ezeknek kompatibilisnek kell lenni? - Itt ugye nem mindegy, hogy amikor megszárad, akkor mi jelenik meg a papíron, elpárolog az alkoholtartalma. Úgyhogy sokszor engem is még ér meglepetés, mert hiába elképzelem, hogy milyen színű lesz annak az adott bornak, mert mondjuk már festettem egy cabernet sauvignonnal, és abból nagyjából már tudom, hogy amikor megszárad a felület, akkor milyen színű lesz, de van, amikor meg engem is meglep, mert ha nem azt a papírt használom, amit előtte, akkor lehet, hogy a lila helyett zöld lesz az első ecsetvonás. - Azta! Meg hát ez, hogy éppen milyen bor. Tehát, hogy valami újat fedezel fel, vagy valami új kerül eléd, akkor az megint csak befolyásolja. - Most egyébként ez, amit elhoztam, ez egy, jelenlegi megrendelésen dolgozom, az eddigi legnagyobb méretű borral készült festmény megrendelésem, ami egy 60x80 centiméteres kép lesz, ami négy jelenetet ábrázol majd. Lesz rajta egy borospince, egy villányi táj, egy dupla portré és még egy diófa, tehát négy jelenetből fog állni, és ezzel a borral, ami egy villányi oportó, ennek a mintáját láthatod itt, és ami a különlegessége ennek, hogy ez a sor, ez fölforralt állapotban a bor, tehát általában ahhoz, hogy sötétebb színárnyalatot érjek el, forralom a bort, vagy pedig megvárom, általában kiöntöm a poharakba a bort, és megvárom, hogy egy pár nap alatt kicsit elpárologjon az alkoholtartalma, és az alján marad egy ilyen sűrű, sűrű kis, hát nem tudom, talán a borászok ezt tudják, hogy mi marad az alján, ennyire még nem mélyedtem bele a témába, bár szeretnék, hogy egy kicsit a kémiáját is tudjam. - Igen, mögé kell látni dolgoknak. - Igen, tehát marad ott az a sűrű anyag, és ezáltal, ahogy látod, ez egy ecsetvonás, ez már kettő, de ugye mindig meg kell várnom, hogy megszáradjon, és utána megy rá a következő réteg. - Jó, de akkor most azon gondolkozok, mondtad, hogy ezen a képen, amit éppen dolgozol, hogy négy jelenet van, hát akkor ez jócskán időt igényel, ugye? - Igen, ezt már több hónapja készítem, úgyhogy nem egyszerű a feladat. - És akkor ez? - Ez pedig közvetlenül, így van, közvetlenül a bor, amikor kialakul. - És az, hogy mennyire másabb. - Teljesen, tehát mélyebbek a színek. - Igen, de most azon gondolkodom, hogy mint ahogyan az évek során is, az évjáratoknál látjuk, hogy be kell érjen, hogy minél régebbi, hogy értékesebb. Ilyen szempontból ez tud változni? - Igen. - Tehát hogyha most én erre rácsodálkozok, ez fantasztikus, meg majd amik vannak itt körülöttünk, de hogy mondjuk, hogyha erre négy év múlva ránézek, akkor egy kicsit változni fog? - Igen, azt szoktam mondani, hogy ezek a festmények élő festmények. Tehát ahogy a bor is, ugye változtatja a színét, beérik. A festmények is. Na most az elején általában úgy készítettem a képeket, és jelenleg is úgy működik, és számomra ez egy fontos dolog, hogy én egyelőre még nem tartósítom ezeket a festményeket. Kísérletezem vele. - Lehetne lakkozni? - Igen, de általában megváltozik akkor maga egyből a képnek a hatása. És én nem szeretném azt, hogy amit ugye a borral fölfestek, az, amikor én lelakkozom, az változzon. - De nem fog eltűnni, ugye? Az már tuti, hogy ezt, mert még azért az évek nem biztos, vagy az évtizedek még nem tudnak erre rávilágítani, de bár hogyha mondod, hogy középkorig is akár visszamehetünk azzal, annak kapcsán, hogy festettek így, hát akkor az már mondjuk eléggé mérvadó. - Nem fognak eltűnni a képek, igazából mélyülnek a színek, barnábbak, lilásabbak lesznek, ami esetleg zöldes, az bebarnul. Egyébként itt érdekes, csak így mutatom, hogy ott az a halványzöld, az is bor, az az első ecsetvonás. - Mutassam így? Tehát itt alul? És ez most már olyan sárgás, okkeressé változott itt a vége. Most azért arra gondolok, hogy markánsan azért legyenek színek, én csak a vörösborra tudok igazán gondolni, hogy ezzel tudsz így játékosan festeni, a vörösbor az, ami, ugye? És akkor ebben kísérletezel, hogy mik, vagy már azért ugye márkákat feltétlen nem mondhatunk, hogy kinek a bora, de hogy már megtapasztaltad és vannak? - Igen, a Merlot, a Cabernet, a Cabernet Sauvignon, a Cabernet Franc, tehát ezek a mélyebb borok. Hát ugye most ez egy oportó, ennek is gyönyörű színe van. Az elmúlt időszakban, körülbelül hat éve kezdtem el ezzel a technikával így komolyabban foglalkozni, és amiket borokat próbáltam és kaptam, általában ezek a fajták, amik alkalmasak számomra ilyen képek festésére. - De azért milyen menő már egy ilyen pincét ezzel mondjuk díszíteni, ugye? Vagy mondjuk egy borászt megjeleníteni azért borral festve, ebben azért van egy kraft. - Elég érdekes kéréseket kaptam így az elmúlt időszakokban. Volt, aki portrét kért a saját borával, ugye megfestett portréját, kértek például olyat, hogy nagyszülőről, nagypapának a kedvenc borát elküldték, és akkor úgy kérték a portrét a nagypapáról. - Milyen egyedi ajándék. - Abszolút, igen. Születésnapra nagyon sokat, meg aztán pincészetek is kérnek tájképeket az adott terület megfestésével, úgyhogy én nagyon izgalmas és egyedi dolgokat csinálok. - Hát én örülök, hogy ezt így megismertetted velünk, de még lesz miről beszélgetnünk, mert tudom, hogy szereted az irodalmat, szereted a költészetet, verseid is vannak talán, úgyhogy majd mindjárt ahhoz kapcsolódunk a kultúrához, mert ezzel folytatjuk a nappaliban, ott is lesz miről beszélgetni. (narrátor) - Borsos Kitty sommelier, a Sommelier Színház alapítója. Szerinte Hamvas Béla úgy ír a borról, hogy nem kell szakértőnek lenni, akkor is át lehet érezni, miben is rejlik a bor filozófiája. Ha eközben egy pohár olaszrizling van az ember kezében, és éppen a Sommelier színházban hallgatja ezt, az csak a hab a tortán. Demők Nóra kommunikációs szakember, borszakíró. Véleménye szerint a bor azért működik jól akár egy kortárs művészeti környezetben, mert borkóstolás közben a közönség egy nyitottabb tudatállapotban fogadhatja be a műveket. Ráadásul közösségi élményt is teremt, így ezeken a programokon sosem lehet unatkozni. - Köszöntelek benneteket szeretettel, és akkor én most furfangos módon elárulom a nézőknek, hogy itt már elkezdtünk sutyorogni, ugye, hogy átjöttünk? Mert, hogy bennetek, főleg Kitti, benned már el is indult valami, amit aztán az Ágival akár így meg tudtok beszélni? - Feltétlen. Nyilván borról van szó, tehát természetes módon elindult bennem valami, de említette az Ági, hogy milyen szőlőfajtákkal alkot, és aztán itt van merítés bőven. Nemcsak kárpát-medencei szőlőfajták, hanem lehetne nemzetközi szőlőfajtákkal. Az a lényeg, hogy minél vastagabb héjú szőlőfajta legyen, és akkor beugrott a malbec, a sagrantino, aztán picit hazaugrunk, egy kis kékfrankos, szóval, hogy szerintem még maradunk egy picit csacsogni. - Na, de szeretne is tanulni, mert ugye azt mondtad, hogy alapvetően pont egy kicsit mögé szeretnél látni, megérteni ezt a folyamatot, úgyhogy akkor erre most mindenképpen lesz lehetőség. Na, lányok, nézzük a kapcsolódást, mert hogy én azt mondtam, hogy egy kicsit utazunk egy irodalmi vagy éppen képzőművészeti estre is, ami egybekötött egy borkóstolóval. Kitty, ha most azt mondom, hogy gyerekszínészet, vendéglátás, és akkor lett a Sommelier Színház, azért ennek mégiscsak van egy folyamata a te életedben, hogy hogyan is alakult? - Ez 36 év gyakorlatilag, amit felvázoltál. Igen, gyerekszínészként funkcionáltam, egy tízéves múlt van mögöttem, egészen addig működött ez, hogy én meg voltam róla győződve, hogy én egy Gobbi Hilda vagyok, csak ugye a Vas utcában ezt másként gondolták, és akkor vissza kellett menni a gyökerekhez. Úgyhogy édesapám séf, édesanyámmal közösen nyitottak egy éttermet, szóval, hogy ott a családi vállalkozásban segítettem a család munkáját, a szülők munkáját, de valóban a bor az szerelem volt első kóstolásra. Nekem hivatalosan az első diplomám a sportújságíró, de gyakorlatilag egy percet nem dolgoztam a szakmámban, mert megfertőzött egy életre. - És akkor egyszer csak úgy érezted, amikor már a borban is magabiztos voltál, és ott volt ez a tudás, hogy lehetne ezeket beleszőni? Amiket nem biztos, hogy elengedtél, mert pont ezért, hogy felvetődött benned, hogy legyen, ugye a múltadból, akár a színészetre gondolok, meg hogy a vendéglátást hogyan lehet ötvözni, ezeket összekapcsolni? - Gyakorlatilag ez történt, hogy elképesztő módon elkezdett hiányozni a színház. Elkezdett hiányozni az a zsizsgés, az a kis pillangók a gyomorban, a takarás mögötti izgalmak, elkezdett hiányozni a zene, gyakorlatilag a művészetek, az irodalom, a színház, és a színház rengeteg mindent foglal magába. Ez elkezdett hiányozni, és azt éreztem, hogy valahogy a múltamat biztosan valamilyen úton-módon lehet a jelenemmel ötvözni. Akkor már eléggé beleástam magam a borok világába, a magyar borok világába. Hatodik vagy hetedik éve foglalkoztam tényleg napi szinten a borral, és egyszerűen nem hagyott nyugodni az, hogy a múlt és a jelen valamilyen úton-módon jelenjen meg, és erre pedig Szabó Edit segített nekem, aki írt egy könyvet 2018-ban, .26 női borász életét mutatja be ez a könyv, és gyakorlatilag ez volt az utolsó pont, ami így elbillentett arra, hogy hoppá, hiányzik a színház, de most már sommelierként keresem a kenyeremet, akkor megcsináljuk a Sommelier Színházat. - Meg hogy egy kicsit a nők presztízsét ebben a szakmában, ezen a területen mindenképpen tud emelni. Na mindjárt a részletekbe, hogy aztán ez kipattan ez az ötlet, és hogy lesz ebből megvalósítás, de Nóra, ez neked is szól, hogy igazából mi volt hamarabb? Az, hogy bortúrák az életedben, a bor szeretete, az újságírás, ez a kommunikáció? Mert hogy itt is arról van szó, hogy ötvözöd mindazt a tudást, amihez értesz. - Igen, és ez egy nagy ajándék és szerencse az életemben, hogy a kommunikációval kezdtem foglalkozni, kommunikációs szakemberként végeztem, tévé-rádió, szakirányon, és az első drágább palack borokra összedobtuk az évfolyamtársakkal, hiszen akkor azért nem engedhettük meg magunknak, hogy komolyabb tételeket kóstoljunk, de abban az időben 2005-2006 környékén már elindult a bornak egy új korszaka, én azt gondolom, akkor kezdték talán máshogy kóstolni az emberek a magyar borokat is, és az első élményem, ami revelatív volt, az egy badacsonyi nagyon régi kéknyelűnek a kóstolása volt, és én rájöttem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, meg akarom érteni, hogy mi tetszik nekem ebben az egészben, a történetével, a mélységével, tartalmával, és elkezdtem komolyabb borokat kóstolni. - Ezt akartad átadni, ezt akartad másokkal is megismertetni? - Szerettem volna megmutatni, igen, a kortársaimnak, a barátaimnak először, és utána minél nagyobb körben, és utána valahogy minden munkám és projektem során becsempésztem a bort, tehát előbb-utóbb egy kortárs művészeti múzeumban is ott volt a borklub, ami egy sorozatként indult, és rájöttem, hogy ez egy kommunikációs eszköz, tehát a bor egy csodálatos hírvivő anyag, és az anyagszerűsége nagyon fontos, illetve ami köré szerveződik, az is nagyon fontos, és amit Ági mondott, az nagyon megragadott, a rétegzettség, ugye a festészettel való kapcsolat, hogy ahogy a festményeidet készíted a borral, annak is a rétegzettsége, az építkezése nagyon izgalmas, egy bornak is a komplexitását az adja, hogyha minél több rétegűbb vagy minél rétegzettebb, változatos ízvilággal, illatvilággal rendelkezik. - Meg is oszlik így korosztályban? Mert azt gondolnám, hogy egy huszonéves még egy ilyenre nem megy el. Meg még nem ez érdekli a világból. Aztán most lehet, hogy azt mondod, hogy de, nagyon is. - Nagyon izgalmas volt az összetétele a programjaimnak, ugyanis a huszonéves első randevúzó pároktól kezdve a 40-es, 50-es, .60-as fekete öves borkóstolókig mindenki tiszteletét tette és nagyon-nagyon kellemes generációkon átívelő beszélgetések alakultak ki a művekről és a borokról is, úgyhogy én azt gondolom, hogy a bor az mindenkié, nyilván korhatáros jelleggel, és ezen az úton érdemes tovább gondolkodni. - Kitty, ott tartottunk, ugye, hogy van, a könyv szerint akkor volt .26 borász hölgy, és akkor jött egy ötlet, hogy velük kellene először beszélgetni? Mert aztán ez úgy fűződött egymásra. - Gyakorlatilag a könyvet színházi előadássá tenni, de gyakorlatilag a könyvet megeleveníteni, hogy teljes mértékben ne csak így legyen kézzelfogható, hanem kóstolható, látható, érezhető, és hogy személyes kontaktus találkozás a hölgyekkel. Az első hat év, a Sommelier Színház első hat éve abszolút erről szólt, hogy a könyvből kezdtem el szépen hármasával meginvitálni a hölgyeket, és ezeket az előadásokat, vagy ahogy én hívom őket, felvonásokat, mindig megelőzi egy ilyen hathetes kutatómunka gyakorlatilag, merthogy nemcsak az van, hogy én vagyok a borszakértő és az estének a moderátora, hanem én vagyok a dramaturg, úgy kell keresnem szövegeket a boroknak megfelelően, amilyen a stílus, vagy amilyen borvidékről vannak, és a másik pedig az, hogy az elmúlt hat év bebizonyította azt, hogy igenis, ahogy Nóra is említette a bornak, van egy elképesztő kohéziós ereje, egy összekovácsoló ereje, és ez lejön a színpadról, amikor lehet érezni és látni, hogy én előadás előtt a hölgyekkel időt töltöttem együtt. Elutazom hozzájuk, együtt vacsorázunk, megengedik, hogy náluk szálljak meg, beszélgetünk, akár olyan dolgokat is elmesélnek magukról, amik mondjuk a könyvben nem jelentek meg. Húzunk határokat, én mindig megkérdezem, hogy meddig mehetünk el, vagy meddig nem mehetünk el, viszont egy olyan bensőséges kapcsolat alakul ki köztünk, hogy abszolút meg tud születni a színházi pillanat. - Meg hogy ez róluk szóljon. Is. - Abszolút. - Róluk szóljon, meg hogy persze a hallgatósághoz, a nézőkhöz is, mert azt gondolom, hogy itt legyen szó akár egy Hamvas Béla idézetekről, de ne csak őt emeljük majd ki, hanem azért a magyar irodalom többről szól, hogy a borhoz való kötődésről, meg hogy zene is van, ugye? És azok a zenék, gondolom, hogy akkor hozzájuk is kapcsolódnak úgy, hogy kedveljék, akár stílusilag, műfajilag. - Hát vagy az történik, két járható út van, amit szoktam használni, az egyik az, hogy én kerek perec megkérdezem a hölgyeket, hogy mely az a stílus, vagy mely az az előadó, akit kifejezetten kedvelnek, és akkor onnan próbálok választani vagy meríteni, vagy pedig egész egyszerűen fantasztikus zenészekkel dolgozom együtt és ugyanúgy, mint az étel-bor párosításnál, bor-zene párosításnál is elmondom a muzsikusnak, hogy most ez a bor, itt egy ilyen nagyon fennkölt, nagyon magasröptű beszélgetésre lehet számítani, úgyhogy még mielőtt a bor a poharakba kerül, akkor igenis egy érzelmesebb, mélyebb tónusú dalt játsszon el. Úgyhogy igenis van bor-zene párosítás. - Most arra gondolok, hogy van egy asszociációnk arról, hogy milyen mondjuk a vörös, vagy milyen a rozé, a fehér. Tehát ha most tőletek ilyesmit kérdezek, hogy hogyan tudnátok őket jellemezni vagy kapcsolni a zenéhez, akkor Nóra, benned mondjuk mi születik meg? Egy jó testes vörösborhoz? Inkább az a lassúbb muzsika? Vagy hogy érzi? Mert most én azt kapcsolnám hozzá például. - Erősen képekben gondolkodom, tehát rögtön képekre asszociálok, és egyre mélyebbre megyek ebben a folyamatban, úgyhogy nekem a vörösborok, a nehéz vörösborokat nagyon szeretem egyébként, nagyon sok olyan asszociációt hoznak be, ami például egy Gulácsy-festmény, vagy egy kicsit sötétebb és mélyebb, sötétebb tónusú, így van. - Míg a Nóra képekben, nekem megjelenik a zene, tehát a testes vöröshöz egyértelműen be tudok húzni, és most nem akarok nevesíteni senkit, de sanzon, és nagyon tud működni, vagy a jazz, a jazz tendereknek akkor is a mélyebb, megfejtősebb slágerei egy vörösbornál, ugyanúgy, ahogy ételben is elkezdünk mélyülni. Egy vörösbor mellé nem tehetek egy citrusos túrókrém desszertet, mert az este végén nagy baj lesz, úgyhogy inkább elmegyek a vörös húsok irányába és a testesebb, nehezebb, akár köretekre gondolok, vagy akár magára a fő alkotóelemre, a húsra gondolok, vagy éppenséggel én nagyon szeretek így a szabályok mellett is menni, de néha szembe. Én nagyon szeretek vörösborokat csokoládés, étcsokoládés desszertekhez párosítani, és azt a mélységet, amit egy csokoládé tud adni, azt a vörösbor csak rádob egy lapáttal, és egy kis gyümölccsel pedig könnyítünk a dolgon, hogy ne pityeregjük el magunkat az este végére, de alapvetően tényleg. - Láttatjátok azt, amiről beszéltek, és ez annyira élőszerű. - Ugye mindegyikünk, mindenki a saját szakmáján belül összekapcsolja, tehát ez egy komplex dolog. Tehát a művészeti ágnak szinte az összes ága benne van ebben az egészben, tehát ez összeköti ezt az egészet. És én egy pár hónappal ezelőtt, egy érdekesség, hogy kaptam egy felkérést, hogy egy újonnan megszülető dalra kellett, hogy fessek. És ha beszélhetek erről, akkor elmondom, hogy Kohánszky Roy-nak, Geszti Péternek és Tarjáni Zsófinak a legújabb szerzeményére, a Csak te kelleszre kellett fessek, elküldték a dalt, és készítettem egy festményt, ami maga a dalról szól, hiszen boros a téma, tehát már az első versszak is a borról szól, és utána pedig megfestettem mindegyikőjüknek a portréját vörösborral. Tehát, hogy annyira összecsengenek ezek a dolgok, és egy komplexitás lehet a művészetre és a kultúrára fogékony embereknek adni ezzel az egésszel, és valahol a magyar történelem során is ez annyira adja magát, hiszen végigkíséri a kultúránkat, úgy gondolom a bor és a bor szeretete, a különböző területeknek a borkultúrája, ez mind szerves része a magyar történelemnek. - És hogyha már mondtad, hogy a több művészeti ág, és ez megint szóba került, hát akkor például Nóra, elég, ha csak a borcímkékre gondolok, ugye? Hát mennyi művésznek ez egy nagyon jó feladat, meg akár egyetemistáknak is a MOME-n, hogy akkor mondjuk ilyenbe belevágják a fejszéjüket? - Igen, nem is kell messzire menni, tehát számos olyan pincészet van a mai magyar palettán, akik kortárs képzőművészeket kérnek föl borcímkék tervezésére, és az is egy nagyon komoly, komplex alkotói folyamat, és én azt gondolom, hogy ennek a kinyitása, vagy ennek a területnek a továbbfejlesztése egy nagyon izgalmas terület, és igen, tehát dolgozom azon, most a jelenlegi munkahelyemen, az egyik vezető művészeti és design egyetemen, hogy hallgatókkal borcímkéket terveztessünk, és ennek a kreatív alkotói folyamatát kinyissuk a nagyvilág felé, és egyre nyitottabbak a pincészetek, egyre rugalmasabbak, egyre szabadabb kezet, egyre inkább szabadabb kezet adnak az alkotóknak, holott tudjuk, hogy vannak kötelező elemek egy borcímkén, tehát ez egy nagyon érzékeny terület a kötelező és a szabad gondolkodás között, de ez egy nagyon izgalmas folyamat, és eltűnnek ezzel a generációs különbségek. - Olyan érzékletesen beszéltek erről, de ha már képeket mutatunk és mutatunk folyamatosan, és Hamvas Bélát se hagyhatjuk ki, én most ott nézegettem, hogy előtted, ugye, A bor filozófiája? Hát akkor ha elhoztad, akkor valahol üssük föl, Kitty! - Üssük föl! Egy olyan részletet szeretnék megosztani veletek, ami számomra nagyon-nagyon fontos, és minden egyes Sommelier Színház előadáson ez a záró kis akkord. Általában ezt Jászai és Kossuth-díjas színészek szokták felolvasni, de most én vagyok itt nektek, úgyhogy fogadjátok sok szeretettel Hamvas Béla szavait a borról! Az ivásnak ugyanaz a törvénye, ami a szerelemnek, bármikor, bárhol, bárhogyan. De itt is, ott is minden körülmény fontos. A bor természetéhez meg kell választani az évszakot és a napszakot. Bárhol ihatsz, csak ne rejtőzz el soha! Ha elrejtőzöl, olyan leszel, mint annak a nőnek a combja, aki ingét még a nászéjszakán se vetette le. Sunyi, vaksi és gejl leszel. Bárhol ihatsz, de mindenütt légy öntudatos és szemérmes, mert a kettő egy. Nyáron igyál a kertben, a fa alatt vagy a verandán, ha nagy a forróság, a hűs szobában vagy a pincében! Légy gondtalan, nem szabad a homályban élni, mindig mondd: most bort iszom. Ne tagadd le magad előtt, s akkor nem lesz baj. Ne légy olyan, mint a pietista vagy a puritán, aki zabál, s közben azt mondja, nem eszem, nem eszem. Mindazt, amihez kedved van, tedd meg! Ne tagadd meg magadtól, főként a szerelmet és a bort. Ha így élsz, akkor leülhetsz az országút szélére, előveheted kulacsodat, és ihatsz, és helyesen fogsz cselekedni. Télen ihatsz a kályha mellett, a konyhában, kint a havon, a korcsmában vagy az íróasztal mellett. Ihatsz még az utcasarkon is, ha az üvegből egyet húzol, csak úgy könyv nélkül, mint mondják. Ihatsz még magányos szobádban is, ihatsz az ágyban és a fürdőkádban. Ez mind jól van így. Végül is ketten maradnak. Isten és a bor. - Ez mennyire egy ikonikus mondat így a végére, és amit ismerünk is mindannyian Hamvas Bélától. Hát én most azt mondanám, hogyha előttünk lenne egy pohár bor, akkor még lehet, hogy dalra is fakadnánk, úgyhogy aki érkezik hozzánk, ő a bordalok ismerője és gyűjtője is egyben. (narrátor) - Kiss László tanár, népzenész. Saját gyűjtésű bordalokat is muzsikál együttesével, a Borvirág Borchestrával. Egyik legkedvesebb élménye a Tokaji Fesztiválhoz kötődik, ahol bár tartottak tőle, hogy az este 10 órára hirdetett programra senki nem megy majd el, mégis reggel 4-ig húzták a talpalávalót. - Laci, köszöntünk szeretettel! Hát kapaszkodjunk ebbe az utolsó mondatba! Hát ahol bor van, meg ahol vigasság van, és itt nem feltétlen italos és részeg emberekről beszélgetünk, hanem egyszerűen, hogy az ember szabadabb lesz, felszabadul, jól érzi magát, hát jól sikerült akkor ez a tokaji mulatság. - Nagyon jól sikerült. Előttünk egy könnyűzenei koncert volt, és a szervezők tartottak attól, hogy majd nem jön utána senki. Mindenkinek ajánlom a Tokaji Múzeumot, és egy gyönyörű Dionüszosz kert van a háttérben, és négy tokaji borász lepte meg az est vendégeit, kígyózó sor, és jöttek be, és mondták a borokat, mutatták be a borokat, és mellé pedig tettünk egy-egy tájegységről, vagy pedig a borászok kedvencei közül bordalokat, és nagyon-nagyon jól fogadták. És fél füllel hallgattam így a beszélgetést, csak ámultam azon a tudáson, ami itt elhangzott, és tényleg, mint egy afrozódiákum, tehát más állapotba tudja hozni a bor ivóját és azt a közösséget, ahol van, természetesen mértékkel. - Elkezdtem gondolkodni így fejben, hogy milyen bordalokat ismerek én, és akkor rájöttem, hogy majd hátha te mondasz olyat, amit mi ismerünk, de hogy annál mennyivel gazdagabb lehet az a kincs, amiből tudtok meríteni? Szóval időben mondjuk meddig menjünk vissza? Akár száz évvel ezelőtt is, vagy több száz évvel ezelőtt is léteztek? - Írásos feljegyzés a XVI. századtól már van. Tehát az 1500-as évektől már van bordal, vagy olyan dal, amiben a bor szerepel, és ez folyamatosan bővült. Egy találós kérdést teszek föl. Mondtam, hogy tanár vagyok, tanítok, és a mai napig az általános iskolai tananyagban képezzük a gyerekeket a helyes borivásra, mert szerepel az énekkönyvben a következő dallam. Ki az, aki majd megtalálja, vagy kitalálja? (zene) (énekel) Kicsiny a hordócska, jó bor terem benne, dill-dull, dallalai darinda, dill-dull dallalla. Ez szerepel az énekkönyvekben. - És nekem ismerős is, de ha most kérdezed, hogy én mondjak ehhez szöveget, akkor az már nem menne. - Vissza kellene szaladni. Nagyon sokat zenélünk ilyen borkóstolókon és fesztiválokon, és amikor egy külföldi csoport köszön be, és hát ott tényleg a kommunikáció a bor lesz, és hogy egy rezgésen vagyunk, és akkor tanítsunk meg valami dalt. Tehát volt, hogy maláj csoportnak, vagy holland csoportnak, és ezt tanítottuk meg, hogy dill-dull, dalalala, rida-rida. - Igen, ez olyan nemzetközin hangzik, és könnyű elsajátítani. - Ez olyan, mint a je, je, je, je, és akkor úgy örültek neki. - Igen, ilyen egyszerűbbeknél kezdeni. Ez a hangszer a tambura? Ami most itt van, és így félve mondtam ki, mert ugye ez az egyik fontos hangszered, mindamellett, hogy sok mindenen tudsz játszani. Ez tipikusan alkalmas arra, hogy ilyen bordalokhoz kapcsolódjon? - Igen, dallamhangszer, lehet kísérni is vele. Nekem nagyon-nagyon kedves, közel négy évtizede játszom, vagy tanulok rajta, a mai napig is lehet olyan gyűjtéseket találni, és az előzőre visszakanyarodva írott anyagból lehet találni, illetve a Magyar Népzene Tárában, és a Hagyományok Házában van nagyon sok olyan dallamkincs, ami a magyar népzenének egyfajta szelete, ezek a mulatónóták, vagy ivónóták, és ez a hangszer kiválóan alkalmas rá. Ezzel a mellénnyel szoktuk így párba, ez nekem azért is említettem, hogy kedves, mert Bogyiszlóra, ahol az erős paprika van, ominózus, jártunk le a Dankó-telepre, Kovács János köles prímáshoz tanulni, egy kiváló cigány ember, fantasztikusan zenélt, és Lajta László közel száz évvel ezelőtt egy nagyon komoly gyűjtést végzett azon a részen Sárközben, és ott is szerepeltek bordalok. A zenekarban szokták mondani a többiek, hogy neked a legkönnyebb, mert csak fogod, és akkor hozod. Hát a bőgősnek azért egy kicsit nehezebb dolga van, és a harmonikásnak. És az érzelmi hatása, egy pillanat ott előbb ugrott be, hogy micsoda más állapotba tud vinni bennünket alkotási fázisban a bor. Az egy nagyon érdekes volt, az nem a tambura volt pont, hanem volt egy nagyon kedves lány növendékem, tehát nem csak a borászok között vannak lányok, vagy hölgyek, hanem a tamburások között is, és nagyon szeretett tamburázni, de mellette nagyon szerette a rockzenét. És akkor egy stúdióban dolgoztunk éppen, és volt egy dallam, népzenei változat, és már hozzá lehet nyúlni különböző kísérleteket tenni. Én is fölvettem egy elektromos gitárt, hasonló volt a hangolása, mint a tamburának, és hoztak be nekünk tokaji aszút, de csak egy ilyen pohárkával. És ott elkortyolgattuk, beszélgettük, és egyszer csak így jöttek, hallja így az ember a dallamokat, így megindult, azóta se tudtam lejátszani, ott a stúdióban rögzítettük, fölvettük, megjelent lemezen. Eszternek, az a címe, egy nagyon-nagyon jó kis válogatás, tehát ilyet is tud hatni a bor. - Meg hát ilyenkor, amikor mondtad, hogy gyűjtésbe fog az ember, és hogy próbálja ezt a kincset előkeresni, akkor találkozik a költészetben is bordalokkal? Vannak olyan magyar szerzők, ugye Petőfit mondanám még, akinek léteznek ilyesmi, ezen kívül ez sokkal tágabb, bővebb ez a repertoár? - Hihetetlen gazdag borvers kincs van Magyarországon. Tizenkét éve működik Óbudán a Vendéglátóipari és Kereskedelmi Múzeumban egy borklub, Nyikos István vezetésével, egy polihisztor, a borakadémiának volt jeles tagja, fantasztikus memoárral és kimondottan versekkel, és miközben borokat mutatunk be és kóstolunk, akkor a bor, az irodalom és a zenének az egysége, és kortárs borversek is vannak, illetve időben is visszaszaladunk. Petőfi nem szerette a bort. Tehát az önéletrajzi írásából, írt róla rengeteget, mert hiú volt állítólag, tehát a legjobb borverset akarta megírni, és több mint száz borverse van, épp a tavalyi évben dolgoztuk fel ezt a hihetetlen anyagot, és amiben a bor és a borral kapcsolatos témák szerepelnek. Őt tudnám mondani az egyik legnagyobbnak, de a zeneszerzők között is kértek meg, akár könnyűzenei szerzők, mint Eisemann Mihály, Csopak, Somló, Badacsony, fölbukkannak benne a dalok. Mostani kortárs zenészek között is van, illetve az operettekben is bordalok, vagy az operákban is bordalok bukkannak fel nagyon-nagyon szép szövegekkel. - Tudsz nekünk akár egy Petőfit, vagy mit, most hirtelen? - Petőfit tudok. - Na? Ha megmutatod. - Petőfi Sándor, és akkor összekapcsoljuk Gárdonyi Gézával. Pici segítséget kérnék benne. A refrén nagyon bonyolult, annyit kell mondani, hogy jó, jó, jó, jó ez a bor. Ha nem énekeltek, akkor éneklem. Jó, jó, jó, jó, jó. Jó ez a bor. Meredek a pincegádor, nehéz teher ez a mámor. Hazafelé mendegéltem, terhe alatt összedőltem, összedőltem. Jó, jó, jó, jó, jó. Jó ez a bor. Elnyúltam a föld színére, megeredt az orrom vére. Ha ott tégla nem lett volna, orrom vére nem folyt volna, nem folyt volna. Jó, jó, jó, jó, jó. Jó ez a bor. Nem járnék én a pincébe, jó időben, rossz időben, de tehetek is én arról, hogy igen, jó ez a bor, jó ez a bor! És Gárdonyi Géza az egyes számú bordalában így válaszolt erre. Azért teremtett az Isten venyigét, hogy könnyebben megérthessük az igét, lám a pap még az oltárnál is iszik, mert különben az ördögök elviszik, a refrén ugyanaz. Jó, jó, jó, jó, jó. Jó ez a bor. Aki iszik, azt az Isten szereti, mennyországi szőlejébe vezeti, csakhogy ezt a feleségem nem hiszi. Ha berúgok, a szűrömet kiteszi. Jó, jó, jó, jó, jó. Jó ez a bor. - Hát ez egy tapsot értem el itt nálunk, ugye? Mennyiféle változata van, amiről beszélünk, de hát végeredményben egyenlőségjelet húzunk, hogy a kultúránk része, hát erről beszélünk. Hogyha elmegyünk egy múzeumba, Nóra, akkor ott mit kapunk? Mert hogyha azt mondom, hogy egy borkóstolás is van, akkor kapunk valami mélyebb tudást a borról is, meg plusz a képekről? - Arról tudok mesélni, ahogy én képzeltem el a bor és művészet kapcsolatát borklubban, ahol a tárlatvezetés mellett és közben maga a borász tartott nekünk előadást és borkóstolót, tehát együtt kóstoltunk a látogatókkal, tételről tételre haladva, és képről képre haladva pedig a kurátor mesélt nekünk az alkotói folyamatról, a képzőművészről, és valahogy a kettő nagyon szépen összecsengett, tehát mindenképp egy mélyebb tudáshoz jutott az, aki részt vett ezen az eseményen, és mertek kérdezni is mind a borásztól, mind a kurátortól, ami valahogy... - Megered a nyelvük a bortól. - Igen, valahogy azt vettem észre, hogy nem elég bátrak, tehát itthon kevés a kérdés, nem mernek kérdezni, félnek, hogy esetleg nem elég képzettek ehhez, és itt eltűntek ezek a bátortalanságok, és abszolút a borász beszélgetések közül a legjobbak, legjobb élményeim itt voltak. Az egyik legkedvesebb borklubom volt, amikor az egyik villányi pincészetnek a Gombás nevű dűlőjéhez komponáltunk programot, és John Cage, aki amellett, hogy kortárs zeneszerző volt, gombaszakértő is volt, tehát ő a gombák életét tanulmányozta mesterfokon, írt is róluk, és ugye a bor életében a gombák nagyon fontos szerepet töltenek be, és így tudtam összekapcsolni tematikailag a kiállítást, egy teljesen elemelt kortárs kiállítást a bor témával, és nagyon izgalmas volt ez. - Mennyi mindent be lehet csempészni, hogy felkelti az érdeklődést, és most mindjárt felcsillan a szemetek, mert Ági meg elmeséli, hogy a Bocellivel hogyan került, és az ő borával kapcsolatba. - Igen. Idén Örvényesvölgy Fesztiválon megtudtam, hogy fel fog lépni Matteo Bocelli, ugye Andrea Bocellinek a fia, és én már pár évvel ezelőtt kerültem ezzel a rendezvénnyel kapcsolatba olyan szinten, hogy egy akkori fellépő, egy négy évvel ezelőtti fellépőről is készítettem már portrét vörösborral. Kevin Davie White volt az előző sztárfellépő, és mikor megtudtam, hogy Matteo Bocelli érkezik, szintén felkerestem a fesztiválnak a szervezőjét, hogy szeretnék bocelli borral készíteni Matteóról portrékat. És hát ugye az édesapjáról is. Igen, egy privát kiállítást sikerült összehozni, kilenc festményt készítettem el. A kuriózuma az az volt, hogy az egyik festmény az a Dóka Éva pincészet borával készült Zalacsány bora, és a másik kilenc, vagy bocsánat, a másik nyolc kép, mert összesen kilenc kép készült, azt pedig közvetlenül Layaticóból rendeltem, a Bocelli borászatból, a Terre des Sandro és az In Canto két vörösbort, és ezzel lettek megfestve a képek. Hát annyira jól sikerült, és nagyon nagy meghatottsággal fogadta Matteo, hogy a privát kiállítás az ő szálláshelyén lett berendezve, és öt festményt el is vitt magával ebből a kollekcióból. Úgyhogy négy még jelenleg a zalakarosi kiállításomon fönt van. - Művészetről beszélgetünk, közben azért megelevenedik bennem a gyerekkorom, amikor volt a szőlőnk Cserkeszőlőben, ilyen homokos talajon, és ez egy ilyen régi művelésű szőlő volt, tehát nem ez a kordonos művelés, és hát ha tetszett, ha nem, menni kellett, karaszolni, nyitni ott a tőkét, minden, mert hát a szüret az csak a jobbik része, hogy az ember megy, meg aztán tapossa. Melyikőtök élte ezt meg, vagy éli meg akár saját pincével, vagy a gyerekkorból? Laci? - Gyerekkorból. Peregen születtem. Ez Kiskunlacházánál a déli része, ez egy katolikus kis község volt, és volt egy Úrhegy nevű kis kiemelkedés, körülbelül öt méterre ott a Kiskunságból így kibukkant, és a peregieknek mindenkinek volt 3-4-5-6-7 sor szőlője, és gyerekként oda jártunk ki a nagyszülőkkel, tehát ők vigyáztak ránk, és a nyitás, ahogy mondtad, hát én nem tudtam megtanulni metszeni. Tehát az egy művészet, hogy valaki értse, hogy pontosan melyik vesszőt kell, a rügyeket nézze, az enyém volt a nyitás és a takarás, plusz év közben a kapálgatás, amíg nem kerültem el főiskolára, hogyha hétvégén így visszajutottam, és hihetetlen élmény volt kint látni azokat a szorgos embereket. Nekünk is ez bakhátas volt, külön kellett minden kis tőkét végigkapálgatni, és anyai nagyapám mindig megvolt, hogy melyik lesz a korai szőlő, és akkor végig gyerekként így vitt minket, és annyira szorgosak voltak, hogy a szőlőtőke közé még volt borsó, bab, hagyma eldugdosva és gyümölcsfák, és akkor tudtuk, hogy most a cseresznye fog érni, és akkor mindig. Egy hihetetlen élmény, és nagyon sokat segített, hogy megbecsülni azt az italt, ami a palackban a kezünkbe kerül. Ott hihetetlen sok munka és alázat kell ahhoz, hogy az, ha nincs kedvem, akkor is kell metszeni, oda ki kell menni, és a hölgyeket mondtad, és három hölgy is lett Év Borásza az elmúlt egy évtizedben, és zenélhettünk mindegyiknek, és nagyon nagy elismerés volt számunkra, hogy választottak bennünket, és hogy ilyen szép sikereket érnek el. - Még a női borászokról mindjárt egy gondolat, de neked saját is van, te most a jelenről is tudsz beszélni. - Nekem is van egy kis pincém, meg egy kis szőlő Zalában, Nagykapornak mellett. Igazából családi hagyomány, mondhatnám úgy, a nagybátyáméknak és mindenkinek van szőlője, amatőr szinten borászkodnak, amatőr versenyeken indulnak, és nyertek is szép díjakat. Ez lelkileg is feltöltődés az embernek, meg az, ahogy mondtad, hogy látni azt, és értékelni azt, ahogy a két kezével az ember létrehoz valamit, és ez egy csoda, ami utána a pohárba bekerül, meg azok az esték, amikor munka után összegyűlnek, akik ott végezték a feladatot közösen, ugyanúgy mi is szalonnát sütöttünk, zenéltünk, énekeltünk, tehát ennek ez a kultúrája, úgy gondolom. - És végre megihatott az ember egy pohár bort. Erről beszélünk, és mondtam, hogy még a női borászokat nem felejtem ki, és örülök, hogy Laci is szóba hozta. Itt 2020. előttről beszéltünk, és azt mondtad, abban a könyvben, ott volt 26, ugye? - 26. Így van. - Szerintem azóta változott a helyzet. Abban is, hogy most egy kicsit nyissuk a világot, hogy mint a nők ebben a hivatásban, ebben a szakmában, és talán abban is, hogy már a másodgeneráció is kinevelődik ebben, ugye? Régen szinte csak a fiúnak akarták ezt a tudást átadni, ezen már átléptünk. - Ezen már túl vagyunk. Én azt gondolom, hogy ma már 2024-ben, hogyha egy hölgy képviseli a saját pincészetét, már nem akad fönt a szem, vagy a tekintet, sőt talán még nagyobb áhítattal hallgatják az urak, hogyha egy nő mutatja be, de tényleg azt gondolom, meg azt tapasztalom, mint női sommelier, azért nem vagyunk eleresztve csajok ebben a szférába, amiben én is dolgozom, de ma már nincs az, hogy ó, maga nő, honnan tudhatná, hogy mitől jó egy vörösbor, hanem egyszerűen tekintélyt parancsoltak maguknak a hölgyek. Nemcsak az a három hölgy, akit említettél, hogy év borásza lett, vagy a Borászok Borásza díjat is megkapták, tehát nemcsak a díjak miatt harcolták ki, hanem ahányszor megkérdezem a hölgyeket egy felvonás végén, hogy a bor férfi dolog-e Márai Sándor szavait idézve, és mindig az a konklúzió, egy, a bor mindenkié, a Nóra már kimondta ezt a kulcsmondatot, hogy a bor mindenkié, és hogy nincs női meg férfi bor, hanem jó bor van. Ma már azt gondolom, hogy ez a lista bővült minimum ötvenre, és fogalmunk sincs, hogy a második generáció közül hány fiatal csajszi ül még az egyetemi padsorokban. A másik, a generációváltásról még egy gondolatot engedjetek meg, azt gondolom, hogy ez az élet nevű csodálatos játék pedig elrendezte ezt a generációváltást, mert hát nem mindenkinek született fia, és egyrészről ezért is van az, hogy egyre több hölgy áll bele a borkészítés csodájába, és még egy érdekesség, hogy két borvidék adja a huszonkét borvidékünk közül, kettő borvidéken található a legtöbb hölgy, vagy bocsánat, legtöbb hölgy, ez butaság, a legtöbb női borász. Ez Tokaj-hegyalja és Villány. És ugye ez sem a véletlen műve, két olyan borvidékünk, aki az egyik legnagyobb tradícióval rendelkezik. - Hát jó volt veletek erről beszélgetni, és azon gondolkodom, hogy most vége van, én is hazamegyek, és ha kitöltök egy pohár bort, akkor mindazon egy kicsit elmélkedni fogok, amiről itt most beszélgettünk a mai műsorban. Tudják, pénteken éjfélig várjuk a játék kérdésére a választ, ami ma így szól: melyik híres zenész család saját boraival készített nemrégiben portrékat T. Lukács Ágnes? Erről beszéltünk, úgyhogy a jatek(kukac)ridikulmagazin.hu címre mindenképpen írják meg, hogyha játszani szeretnének, merthogy nyerhetnek egy féléves Ridikül magazin előfizetést. Újranézhetők a műsoraink, ajánlják másoknak is, a mediaklikk.hu oldalon ezt megtehetik, és akár érdekes információkat találnak rólunk a ridikul.hu oldalon is. Viszontlátásra! Kevesebb Közreműködők: Balogh József (gyártásvezető) Dióssy Klára (műsorvezető) Blázy András (producer) Holko Réka (vezető szerkesztő) Szabó Gábor (gyártásvezető) Kovács Gabriella (rendező) Halla József (vezető operatőr) Simon Balázs (díszlet) Györfi Laura (szerkesztő)

A cikk bemutatja, hogyan merít inspirációt T.Lukács Ágnes festőművész Andrea Bocelli borából, és hogyan viszi vászonra annak esszenciáját és színeit.